A pápáról

Ferencet idézi dédi: "A szegénységet nem gyarapítani, hanem meg kell oldani."
A püspöki palotába nem költözött be, megmaradt a szerény otthonában.
-- Senki ne ítéljen meg másokat. Arra kérem a Jóistent, hogy jól tudjak dönteni.
(Dédimami)

Dédanyám perforált vakbélgyulladása

Dédimami édesanyja a harmadik gyereket várta. Vakbélgyulladása lett, későn vették észre. Perforálódott, vagyis átlyukasztotta a hasfalat. A kórházban kihívták a papot, aki feladta az utolsó kenetet. Antibiotikum még nem volt (csak Nóra idejében jött be, amikor már kicsit nagyobb lett), de váratlanul jobban lett, s meggyógyult. A Vincze nővérek (nagy méretű, keményített fityulával), akik a kórházi betegek ápolói voltak álmélkodva, csodaként tekintettek erre az esetre.

A kisgyermek ugyanakkor elvetélt, kisfiú lett volna. Utána dédanyánk leányt szült, amit dédapánk nem akart "elhinni". Negyedik gyermeke, aki fiú lett, akkor fogant, amikor a frontról hazatért szabadságra...

Mindezt dédi mesélte 2015 februárjában, megemlékezve egy saját betegségéről, s arról, hogy a Városmajori plébánia káplánja bejött hozzá a kórházba, meggyóntatta, megáldoztatta, és feladta neki a betegek szentségét. Már a kórházban is jobban érezte magát ezután, de még hosszú ideig otthon is.

A hit ajándék

A legnagyobb ajándéka a Jóistennek a hit. (T. Dérföldi Erzsébet, nagymama)