Tanultság, műveltség

Nagymama szerint Dérföldi dédapa tanultabb volt feleségénél, de dédanya mégis műveltebb volt. Férjének csak a szakma számított: a gépek.

Zselici erdőkben

Schmidt nagypapa egyik szolgálati helye a zselici erdőkben, Kaposvár mellett, Ropolypusztának nevezett területen volt, egy kastély egyik modernizált helyiségében éltek nagymamával. Innen költöztek Pestre, az országfásítási program keretében, amelynek dédapa (Dérföldi) egyik testvére volt a vezetője. Végül Monoron laktak évekig, Nóra is itt járt iskolába.

Schmidt Jánosék vonala

Ópapáék halála után Janiék laktak a házban Vaszaron. Ők később Dombóvárra vagy Sásdra költöztek. Az ő gyerekei Schmidt János és Klára.

Horell Teréz

Schmidt dédapánknak ő volt a felesége, mindig kendőt hordott, feltekert kontyán külön kendőcskével, hosszú hajú volt. Amikor évente egyszer meglátogatta unokája, Mónika, vele aludt a dunyha alatt, úgy hívta "Monichje". Talán összesen hatszor mentek le hozzá Pilisről. Mónika úgy hívta őt Ómama, férje volt az Ópapa. Ómama francia származását is őrzi a családi legendárium... Sírja Kisvaszaron van. Ómama és Ópapa egymás után haltak, pár hónap különbséggel... Katolikusok voltak, ide jártak a vaszari templomba. Hátul istálló volt, és baromfiudvar. A ház mögött paprika, krumpli, kukorica volt ültetve. A ház mögött a telek a patakig húzódott, lentebb szántó, rét, és gyümölcsfák magasodtak.

Kisvaszar, Rákóczi u. 58.

Ma ez a címe az egykori Schmidt háznak Kisvaszaron, ahol Schmidt József, nagypapa született. Liszka néni néhány házzal feljebb lakott a templom felé (a templom felé eső harmadba), ő Józsi bácsi testvére volt, a tejcsarnokban dolgozott, ő vette át a tejet (ő volt az egyetlen, aki ott dolgozott). Józsi bácsi apja, talán János, asztalos volt, faesztergályos, több megyébe ő esztergálta a tornáctartó oszlopokat. Józsi bácsi erdész lett, János testvére pedig TSZ-ben vezető. 

Itt a kisvaszari ház:

Itt a googlemaps link:

https://www.google.hu/maps/@46.274921,18.211801,3a,37.5y,283.79h,81.45t/data=!3m4!1e1!3m2!1stDIUNwRK_OY9MTEt1xnCIA!2e0!6m1!1e1

A pápáról

Ferencet idézi dédi: "A szegénységet nem gyarapítani, hanem meg kell oldani."
A püspöki palotába nem költözött be, megmaradt a szerény otthonában.
-- Senki ne ítéljen meg másokat. Arra kérem a Jóistent, hogy jól tudjak dönteni.
(Dédimami)

Dédanyám perforált vakbélgyulladása

Dédimami édesanyja a harmadik gyereket várta. Vakbélgyulladása lett, későn vették észre. Perforálódott, vagyis átlyukasztotta a hasfalat. A kórházban kihívták a papot, aki feladta az utolsó kenetet. Antibiotikum még nem volt (csak Nóra idejében jött be, amikor már kicsit nagyobb lett), de váratlanul jobban lett, s meggyógyult. A Vincze nővérek (nagy méretű, keményített fityulával), akik a kórházi betegek ápolói voltak álmélkodva, csodaként tekintettek erre az esetre.

A kisgyermek ugyanakkor elvetélt, kisfiú lett volna. Utána dédanyánk leányt szült, amit dédapánk nem akart "elhinni". Negyedik gyermeke, aki fiú lett, akkor fogant, amikor a frontról hazatért szabadságra...

Mindezt dédi mesélte 2015 februárjában, megemlékezve egy saját betegségéről, s arról, hogy a Városmajori plébánia káplánja bejött hozzá a kórházba, meggyóntatta, megáldoztatta, és feladta neki a betegek szentségét. Már a kórházban is jobban érezte magát ezután, de még hosszú ideig otthon is.